Folytatom azt a történetet, amelyet az előző cikkben kezdtem el bemutatni. Ha még nem olvastad, itt találod az előző bejegyzést.

A Mezőgazdasági Múzeum felkérésére tizenkét különböző növényt készítettem el szintetikus agyagból. Most megmutatom, hogyan indult a munka, és hogyan készültek az első virágok.

A negyven növényből álló listát nézegetve először azokat választottam ki, amelyekkel már korábban is foglalkoztam. Nem a nehézségi fokuk döntött tehát, hanem az, hogy ismertem őket, és volt már tapasztalatom az elkészítésükben.

Így kezdtem el a hóvirág,

az illatos ibolya,

a medvehagyma,

a mocsári nefelejcs

és a gyöngyvirág készítését.

Hatodiknak az erdei madársóskát

vettem hozzájuk. Bár ezt az utóbbi növényt korábban nem készítettem, a fényképek alapján viszonylag hamar kialakult bennem az elképzelés, hogyan tudom majd megformázni.

Úgy döntöttem, hogy ezt a hat növényt párhuzamosan készítem. Mindegyikből  több szálat kellett létrehoznom, így célszerűbbnek láttam, ha először az azonos munkafázisokat végzem el, és csak utána haladok tovább a következőkkel.

A szoros határidő miatt sajnos alig jutott időm arra, hogy a készítés egyes fázisait is lefényképezzem. Amikor mégis sikerült néhány képet készítenem, az sokszor már késő éjszaka volt, nem éppen ideális fényviszonyok mellett. Így a fotók inkább csak bepillantást engednek a munkafolyamatba, de remélem, így is érdekes lesz végigkövetni, hogyan készültek a virágok.

A virágkészítést általában a középponttól kezdem. A megfelelő vastagságú drótszálra kerülnek fel az apró szirmok, amelyekből fokozatosan épül fel a virág. A növények felépítésétől függően ezután további virágok, kisebb virágcsoportok kapcsolódnak a szárhoz, vagy maga a szár folytatódik tovább.

Elsőként tehát mind a hat növénynél a virágfejeket és a szárakat készítettem el. Ehhez többnyire fehérre színezett szintetikus agyagot használtam. Ahol szükség volt rá, már ekkor elkészítettem a megfelelő színeket is: az ibolya és a nefelejcs szirmait például színeztem, az erdei madársóska apró szirmainak mintázatát pedig külön felrajzoltam.

Amikor a virágok és a szárak elkészültek, következett a zöld részek kialakítása. Elővettem a szintetikus agyagot, zöldre színeztem, majd elkezdtem megformázni az egyes növényekre jellemző leveleket. Mindegyiknek más a formája, elrendezése, ezért itt is fontos volt a növények alapos tanulmányozása.

Az alkatrészek elkészítése több napot vett igénybe, az összeállítás pedig még heteken át tartott. A sok apró részből fokozatosan álltak össze a teljes növények.

Ezek a virágok nem hagyományos virágcserepekbe kerültek. A kész szálakat hungarocell alapba szúrtam és ragasztottam. Erre azért volt szükség, mert a múzeumi berendezőknek így lehetőségük nyílt arra, hogy a növényeket a saját elképzelésük szerint kialakított kiállítási alapba építsék be.

Így készült el az első hat növény csoportja. A munka még korántsem ért véget, de már láthatóvá vált, hogyan alakulnak a kezdeti apró alkatrészekből a kész Csodavirágok.