Pipacs

Talán a pipacs szirma tűnik el a leghamarabb. Ahogy leszakítjuk a szárát, a szirmok már potyognak is róla, a vázáig sem jutunk el vele. Ami leesik, máris zsugorodik, összepöndörödik és szinte el is tűnik. Még a méretvétel is nehéz, de amikor az udvaron az ablakommal szemben nőtt, kihasználtam a lehetőséget, és fordultam párszor, hogy friss szálakat begyűjtve alaposan megvizsgáljam lemásolás céljából. Sikerült is megalkotni az elsőt, és elég hamar sikeres lett, gyorsan csináltam néhány változatot.

A legidőigényesebb része a rengeteg pici vékony fekete porzó, nehéz szépen elkészíteni. A levelei is igen aprólékos munkával készülnek különböző méretben, és jó sok kell, hogy élethű legyen a kompozíció.

Amikor szedtem a friss pipacsot, nemegyszer találkoztam csigával, ahogy rátapadt a szárra. Ezért az élethűséghez nálam hozzátartozik az a kicsi csigaház, amit szintén a modellező agyagból formáztam és mindegyik cserép pipacsra egyet ráillesztettem egy szárra.

Az első pipacsok készítésekor még nem készítettem fázisfotókat, csak az elkészült cserepes kompozíciók fotóit tettem fel ide az oldalra, és ezt látta meg a Természettudományi Múzeum egyik munkatársa. A hóvirág, a gyöngyvirág és ezek a pipacsok hoztak nekem múzeumi megrendelést, így már múzeumokban is láthatsz más agyagvirágokkal együtt pipacs agyagvirágot is.

Erről bővebben itt és itt írtam.